Dr. Hankó Könyvkiadó ✻ BLOG ✻
2017.02.14 (kedd)
A haiku jellegzetességei és szabályai
a teljesség igénye nélkül.
► Szótagszám: 17 szótag, 5-7-5-ös tagolásban.
Minden szótag nyitott (egy mással- és egy magánhangzóból ill. csak egy magánhangzóból áll).
A szótagvégi -n egy és a hosszú magánhangzók két szótagnak számítanak.
(Tehát pl. a csók szó már három szótag lenne.)
・ Tsuki hana ya // shijūkunen no / muda aruki.
(Kobayashi Issa, 1763-1827)
月花や 四十九年の 無駄歩き (小林一茶)
Hold és virágok – negyvenkilenc év hiábavaló rohangálása.
A shijūkunen hat szótagot ad ki (→ shi-ju-u-ku-ne-n).
・ Kimi ya chō // ware ya Sōshi no / yumegokoro.
(Matsuo Bashō, 1644-1694)
君や蝶 われや荘子の 夢心 (松尾芭蕉)
Te a pillangó vagy – én meg Zhuangzi álma.
(*1 → lábjegyzet: a lap alján)
► Az 5-7-5-ös tagolás – hogy a vers ritmusa megmaradjon – szigorúan betartandó.
A tartalmi tagolásnak is követnie kell(ene) ezt.
A haiku a tagolás ellenére is egysoros vers. (Ha három sorba írjuk, akkor persze háromsoros lesz.)
・ Hana no kumo – kane wa Ueno ka? Asakusa ka? (Bashō)
花の雲 鐘は上野か 浅草か
Virágfelhő – harangzúgás
Uenóban? vagy Asakusában?
Csak a nagy költők engedhették meg maguknak, hogy eltérjenek a tagolás szabályaitól. De cserében valami többletet kellett adniuk a versnek.
・ Rakka eda ni / kaeru to mireba // kochō ka na.
(Arakida Moritake, 1473-1549)
落花枝に 帰ると見れば 胡蝶かな
(荒木田守武)
Hulló virág az ágra visszaszáll – s
ha látjuk: mintha lepke lenne.
Szótagszám: 6-7-5. Tartalmi tagolás: 10-8.
・ Ro no koe / nami wo utte // harawata kooru / yo ya namida. (Bashō)
艪の声 波を打って 腸凍る 夜や涙
Az evezők hangja, a hullámokra csapódva – a gyomor átfagy, az éjszaka könnyek.
Szótagszám: 4-6-7-5. A hosszú mássalhangzók is két szótagot érnek.
(A költő a hideg éjszakát éhesen tölti folyóparti kunyhójában.
Kívülről a csónakok evezőinek zaja hallatszik.)
・ Hibari tenjō de naki / daichi de naki / nakinagara agari.
(Ogiwara Seisensui, 1884-1976)
ひばり天上で鳴き 大地で鳴き 鳴きながら上がり (荻原井泉水)
A pacsirta az égen énekel, a földön énekel, énekelve felszáll.
Szótagszám: 10-6-8.
► Sormetszet: a sormetszetet jelölő szó (kireji 切れ字): ya.
A sormetszet (általában az 5. szótag) két részre osztja a verset.
Előtte van a téma: egy állapot megnevezése négy szótagban. Egy állapot, amely időtlen, állandó és változatlan.
Utána következik az, amit a témáról mond a költő: ami pillanatnyi, átmeneti, múlandó.
・ Furu ike ya // kawazu tobikomu / mizu no oto. (Bashō)
古池や 蛙飛び込む 水の音
Öreg tó – egy béka beleugrik: a víz hangja.
・ Shizukasa ya // iwa ni shimiiru / semi no koe. (Bashō)
静かさや 岩にしみいる 蝉の声
Csend – a kabócák hangja, mely a sziklába hatol.
・ Natsugusa ya // tsuwamonodomo ga / yume no ato. (Bashō)
夏草や 兵どもが 夢の跡
Nyári virágok – a katonák álmának maradványai.
A vers két része mint két ellentétes pólus hat egymásra. Az érintésre egy szikra csap ki, amely életre kelti a verset. E szikra hiányában a haiku nem más, mint egy közömbös megállapítás, egy unalmas mondat.
E szikra minden haiku elengedhetetlen tartozéka, függetlenül attól, hogy a versben van-e sormetszetet jelölő szócska.
→ Bashō összes haikuja (japánul): 芭蕉発句全集
► Évszakszó: szavak, amelyek az évszakra utalnak (kigo 季語):
Tavasz:
harusame (tavaszi eső), ume (szilva), sakura (cseresznyevirág),
sumire (ibolya), uguisu (fülemüle), kawazu (béka), hanami (virágnézés) stb.
Nyár:
tsuyu (esős időszak), hae (légy), hotaru (szentjánosbogár),
hototogisu (kakukk), suzume (veréb), semi (kabóca) stb.
Ősz:
akizame (őszi eső), mikazuki (holdsarló), kari (vadliba),
kirigirisu (szöcske), tsukimi (holdnézés) stb.
Tél:
mizore (havas eső), kogarashi (“lombhervasztó“ szél),
kitsune (róka), ōkami (farkas), fukurō (bagoly), yukimi (hónézés) stb.
Az esőnek és a szélnek minden évszakban külön elnevezése van. Az „egész“ annak egy része által van megjelenítve. A fülemüle a tavaszt, a költöző vadludak az őszt idézik
fel.
Az évszakszó persze a téma függvénye, nem követelmény.
Az évszakszavak a nagyobb értelmező szótárak végén általában külön fejezetet kapnak. De vannak „évszakszó szótárak“ is.
► További jellegzetességek: hangutánzó szavak, szójátékok:
・ Hi wa hi kureyo / yo wa yo akeyo to / naku kaeru.
(Yosa Buson, 1716-1784)
日は日暮れよ 夜は夜開けよと 鳴く蛙 (与謝蕪村)
Legyen már este! Legyen már reggel! – daloló békák.
・ Misosazai / kiyoro kiyoro // nani zo / otoshita ka? (Issa)
みそさざい きよろきよろ 何ぞ 落としたか
Az ökörszem nyugtalanul néz körül – vajon mit veszített el?
Szótagszám: 5-6-3-5. Tartalmi tagolás: 11-8.
► A szépség kritériumai a haiku-költő Matsuo Bashō (1644 - 1694) szerint:
1) Sabi 錆、寂: elmélyülés és csend; az idő nyoma
2) Shiori 撓、萎: alázat, tisztelet és együttérzés a természet és az emberi világ szemlélésében
3) Hosomi 細: elmélyülés a részletekben; lehajlás az apró dolgokhoz
4) Wabi 詫: szegénység és egyszerűség az emberi környezetben
Haiku: egy életforma, sőt: hitvallás.
„Pár falatnál s egy ép háztetőnél több nem kell“ – mondta Rikyū, a teaceremónia mester a 16. században.
Bashō ezt kiegészítette: „Haikut csak üres gyomorral lehet írni. S nem árt, ha a háztetőn a víz is befolyik.“
・ Kaze samushi / yabure shōji no / kannazuki.
(Yamazaki Sōkan, 1465-1553)
風寒し 破れ障子の 神無月 (山崎宗鑑)
A szél hideg – szétszakadt
tolóajtó októberben.
5) Shibumi 渋味:
– természetes megjelenés; visszafogottság,
– az önmagába visszavonuló szépség.
Egy használati tárgy szép, ha anyagának minimális megmunkálása mellett maximálisan praktikus.
6) Yūgen 幽玄: az elhallgatás szépsége; a kimondatlan dolgok utózengése
A tartalom lényege a kimondatlanban rejlik.
A papír üresen hagyott részén több tartalom van, mint a befestett részen.
Az üres szobában felolvasott haiku tovább cseng a levegőben.
A haiku utózengésében jelenik meg, amit a költő ki akar fejezni.
A költő tehát csak érzékeltet, de nem mond ki semmit.
A verset az olvasó egészíti ki – oly módon, hogy a tartalom lényegére intuitiv ráérez.
・ Tsuyu no yo wa / tsuyu no yo nagara / sarinagara. (Issa)
つゆの世は 露の世ながら 然りながら
A múlandó világ –
miközben ez egy harmatcsepp-világ –
miközben ez így van... (– és mégis)...
E versformát a japán nyelv sajátossága szülte. A tartalmat pedig a japán lélek sajátossága.
* * * * * *
Lábjegyzet:
*1:
Zhuangzi
莊子 v. Zhuang Zhou
莊周: taoista filozófus az ie. 4. századból. Híres a pillangó példázata: Egyszer azt álmodta Zhuang Zhou, hogy ő egy pillangó, és semmit sem tud Zhuang Zhouról. Amikor azonban
felébredt, ráeszmélt, hogy ő Zhuang Zhou. S most tényleg nem lehet tudni: Zhuang Zhou álmodta-e, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most, hogy ő Zhuang Zhou?
© Dr. Hankó