"Alexander Csoma von Körös"

Dr. Hankó Könyvkiadó ✻ BLOG ✻

2017.07.29 (szombat)

"Alexander Csoma von Körös"

Göttingen

Kisváros (kb. 120.000 lakos) az ún. "Mesék Útján".
A Mesék Útja egy - a Grimm testvérek élete és meséi alapján - a térképen jó kacskaringósan, elsősorban turisztikai célokkal meghúzott út. Érdekes módon főként Japánban ismert. Minden Németországot bemutató útikönyvben hosszú fejezet ismerteti. Nem csoda, hogy a Wikipediában nemcsak németül (Märchenstraße), hanem japánul is be van mutatva (メルヘン街道). A Mesék Útja városaiban a látnivaló gazdagsága lenne a közös nevező.
Göttingen régi egyetemi város.
Az egyetemet 1737-ben nyitották meg. Rögtön a megnyitás évében mintegy ezer diák kezdte el tanulmányait. Az egyetem azóta jól kinőtte magát: a 2009/10-es tanévben 24 ezer diák iratkozott be. A lakosság 20 %-át kitevő diákságot 10 ezernél több alkalmazott és oktató látja el. A professzorok száma csak 430. Egy professzorra 56 diák esik. Mint mindenhol, a göttingeni egyetemen is takarékoskodni kell, ezért az oktatási munka nem kis része óraadó tanárokra van bízva. Az egyetemi kutatásokban (főként a Max-Planck-Institut kutatómunkáiban) nagy számú kelet-európai "zsoldos" vesz rész, akik hazájukból - ottani alacsony keresetüket kiegészítendő - évente pár hónapra Göttingenbe jönnek. E vendégmunkások között rengeteg kiváló szakember van, akik tudásukkal messze felülmúlják a vendéglátó professzorokat.
A városnak nem sok japán vonatkozása van. S azok sem valami építő jellegűek.

1.
A polgármesteri hivatal előtti teret Hiroshima térnek nevezik. Az atombomba szörnyűségeit jelenítené meg az alábbi szobor:

A "szobrász" fontosnak tartotta kihangsúlyozni: a ló nemiszerve nem sérült meg.
Hát ezzel a szoborral jobb nem dicsekedni.

2.
Sinológának és japanológiának nincsen nagy hagyománya Göttingenben. Az előbbit 1925-ben, az utóbbit 1982-ben létesítették, s 2004-ben takarékoskodási okokból mindkettőt bezárták. A kínai szakot végül 2009-ben sikerült megmenteni, annak köszönhetően, hogy néhány német cég hajlandónak mutatkozott annak működését öt évre finanszírozni (lásd: Göttinger Tageblatt, németül). Olyat is lehetett hallani, hogy a kínaiak adták a pénzt (hasonlóan, mint az indiaiak az indológia szak megmentésére). Mindenesetre, ami a japán szakot illeti, sem német vállalatok, sem a japánok nem adtak egy vasat sem, így annak sorsa megpecsételődött.

Az alábbi képeket 1999. márciusában készítettem.
Akár hiszik, akár nem, valóság: e műemlékjellegű épület földszintje a kínai tanszéknek, a 3. emelete (padlása) a japán tanszéknek adott otthont. Mielőtt még összeomlott volna, mindkét szak más helyre menekült.

3.
Az Egyetemi Könyvtár (német Wikipedia) új épülete 1992-ben készült el:

Balról a harmadik épületrészben levő olvasóteremben - ha jól emlékszem, 1998-ig - nagyon sok kínai, japán és magyar szótár, lexikon, kézikönyv, enciklopédia stb. állt a diákok rendelkezésére. Nemcsak a megfelelő szakos német diákok, hanem az itt tanuló kínaiak, japánok és magyarok is szívesen használták azokat. Aztán a könyvtár vezetősége - hogy helyet adjon újonnan vásárolt német nyelvű könyveknek - az összes "exotikus" könyvet (a magyart is ideértve) áthelyeztette a régi könyvtárépület leghátsó eldugott termeibe, ahová öt perces út (!) vezetett az épület kanyargós folyosóin. Igy az "exotikus" külföldiek lassan leszoktak arról, hogy a gyönyörű új épületbe betegyék a lábukat. De a régibe sem jártak el.

A buddhismus azt tanítja, hogy minden tett elnyeri méltó jutalmát.
Igy is történt. Mert a gyönyörű új épület lassan hullajtani kezdte borítását, mint a fa ősszel a leveleit. S hogy a lehulló lapok agyon ne csapjanak egy jámbor diákot, elkerítették hát nagy ívben a veszélyes falrészt. Ennek már lassan három éve. Úgy látszik, a probléma megoldása nagyon nehéz és sok időbe kerül, de hiszem, hogy a leleményes német szakemberek csak találnak rá valami megoldást.

A kerítés nagyon praktikus: kitűnően használható plakátolásra, de kerékpárokat is neki lehet támasztani:

Német kertbarátok, figyelem! Mi lenne, ha zen mohakertet készítenének itt?

De elég a tréfából. Fordítsuk komolyabbra a szót.

4.
Göttingen 24 ezres diákságának jó része külföldi, a világ sok országából jönnek ide tanulni, csak a kínai diákok száma jóval ezer fölött van. De a japánok száma még a tizet sem éri el. Vajon miért? A választ én annak idején az első kézből kaptam meg:
Megpróbáltunk segíteni néhány érdeklődő japán fiatalnak, akik Németországba szerettek volna jönni tanulni. Minthogy azonban a jelentkezés körül valami nagyon nem látszott stimmelni, 2005-ben, amikor Japánból Göttingenbe látogattam, bementem az egyetem tanulmányi hivatalába, hogy megkérdezzem a procedúrát. Elmagyarázták nekem: Németországban nem ismerik el a japán érettségit, ezért a japán jelentkező, mielőtt beiratkozhatna az egyetemre, el kell végezzen egy egyéves kiegészitő tanfolyamot s le kell tennie (újra) az érettségit. (De politikus lehet akárki 6-8 osztállyal is, feltéve ha német vérű.)

Kommentárként csak annyi: Az oktatás színvonalát illetően Japán hosszú évtizedek óta a világmezőny élvonalában van, míg Németország szüntelenül a középtájon kullog, sőt egyre jobban visszaesik.

Németország és Japán: bizony, nem sok közös nevezőt találni.
Göttingen a Mesék Útján: itt bizony nem sok újat lehetne tanulni.

5.

De térjünk rá a kevés göttingeni magyar vonatkozásra.
Az utcákon sétálva, az emléktáblákat nézegetve néha magyar nevekre bukkanhatunk. De hogy ezek magyar nevek, azt csak mi tudjuk. Ime:

"Alexander Csoma von Körös" élt ebben a házban 1815-1818 között.
Egy közepes színvonalú német bizony azt gondolná, hogy a táblán megörökített "Alexander" az ő honfitársa volt.
Kőrösi Csoma a "Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatójaként" tévedt Göttingenbe és "orientalisztikával foglalkozott" (magyar Wikipedia). Ott ismerkedett meg Johann Friedrich Blumenbach antropológussal, aki "azon a véleményen volt, hogy a magyarok a türk ujgurok leszármazottai" (német Wikipedia). Blumenbach hatására döntötte el Kőrösi Csoma, hogy az ujgurok földjére megy keresni rokonainkat.

Bolyai Farkasnak is van emléktáblája:

A német Wikipedia nagylelkűen hozza az eredeti keresztnevét is: "Farkas Wolfgang Bolyai".
De a göttingenieknek ez már sok lett volna.
Kedves szokás a németektől, hogy a neveket lefordítják.
Javaslom: fordítsuk le mi is az ő Johann Wolfgang von Goethe-jüket Gőtei János Farkas-ként!

Áhítatos térdeplés a ragyogó Nyugaton: Látogató Kelet-Európából

(Nem én. - De én is lehetek egyszer!)

Vissza a blogra