Dr. Hankó Könyvkiadó ✻ BLOG ✻
2017.05.23 (kedd)
A "Születésnapomra" c. vers japánul
2017. április 11: József Attila 112. születésnapja volt. A költészet napja.
Ezen a napon Németországban egy pasas a Borussia Dortmund nevű labdarúgócsapatot buszostól Szent Péterhez akarta küldeni. Ez a vicces kedvű orosz (no nem Gorcsev Iván, nem!) aljas nyereségvágyból próbálta elkövetni tettét, más szándéka állítólag nem volt. Szóval ez történt Németországban József Attila születésnapján. Erre a napra más kulturális eseményt nem tudnának feljegyezni a német történetírók.
Ezzel egy időben a magyar hon polgárainak értelmesebb része kicsit vagy nagyon ünnepelt a lelkében.
Sopron egyik kávéházában egy József Attila verssel lehetett fizetni. Békéscsabán a köztéri szobrokat és telefonfülkéket versekkel ragasztották tele. Más városokban sem feledkeztek meg e napról.
A fotók kattintással felnagyíthatók!
Április 11-én éppen Szegeden voltunk. Egy antikváriumban kérdeztük meg, hogy lesz-e valahol valamilyen rendezvény. Nagy meglepetésünkre nyomban jött a válasz. „Igen, az egyetem előtti téren.”
Rohantunk oda. Ott már javában folyt a megemlékezés.
A 112. évforduló volt, ezért az egyetem előtt 112 percen keresztül verset kellett szavalni. Lehetőleg József Attilától. Tóth Péter Lóránt, a kiváló Radnóti- és Latinovits Zoltán-díjas versmondó volt a program szervezője és főszereplője, akinek előadásmódja azonnal megragadott minket. Még a japán feleségemet is, aki egy szót sem tud magyarul.
Járókelők is szerepelhettek. Egy iskolai osztály is jött, s a kisdiákok egymás után szavalták a verseket. Volt, aki virágot hozott a József Attila szoborhoz.
Hirtelen ötletből megszólítottam Tóth Péter Lórántot. Ha a költészet napja másnap is folytatódna, lenne időnk egy József Attila verset holnapig lefordítani japán nyelvre – mondtam neki, – amelyet a feleségem elszavalna a téren.
De sajnos nem lehetett, mert József Attila-születésnap évente csak egy van, s egy napig tart. Így megpróbáltuk nyomban lefordítani a “Születésnapomra” című verset. Volt még harminc percünk. Az egyetem előcsarnokában leültünk, s tényleg sikerült elkészítenünk egy nyersfordítást, amelyet a feleségem, Christina Fujiwara nyomban elő is adott a téren.
Hazaérkezve ezt a nyersfordítást kifinomítottuk, s most közreadjuk:
írásjegyekkel
自分の誕生日のために
私は３２歳になった –
この詩はびっくり
キラキラ
ピカピカ。
このカフェの片隅で
驚かせる贈り物を
私から
私に。
３２歳になったというのに、
稼ぎは月200にも満たない。
なんてこった
この国は！
私は教師になっただろう、
今はただペンを走らせる
ぼろぼろ
若者。
大学から去ることを勧められて
セゲドで教師になれなかった。
可笑しな
大先生。
『父なし』という私の詩を
彼は批判し、罵倒した。
刀を
しゅっと
抜いて国を守った。
彼の激高とその名が
魂に
降りてくる：
「私の頭がまともなうちは、
君が教師になることは決してない」
ぺちゃくちゃ
得意げ。
Horger Antal先生は、私が
文法を学ばないと喜んでいるなら、
あっけない
快感。
私は全ての国民に
高等以上のレベルで
教育を
与えよう。
kiejtés
Jibun no tanjōbi no tame ni
Watashi wa sanjūnisai ni natta –
kono shi wa bikkuri
kirakira
pikapika.
Kono kafe no katazumi de
odorokaseru okurimono wo
watashi kara
watashi ni.
Sanjūnisai ni natta to iu noni,
kasegi wa tsuki nihyaku ni mo mitanai.
Nante kotta
kono kuni wa!
Watashi wa kyōshi ni natta darō,
ima wa tada pen wo hashiraseru
boroboro
wakamono.
Daigaku kara saru koto wo susumerarete
Segedo de kyōshi ni narenakatta.
Okashina
daisensei.
„Chichi nashi“ to iu watashi no shi wo
kare wa hihanshi, battōshita.
Katana wo
shutto
nuite kuni wo mamotta.
Kare no gekkō to sono na ga
tamashii ni
orite kuru:
„Watashi no atama ga matomona uchi wa,
kimi ga kyōshi ni naru koto wa kesshite nai“
pechakucha
tokuige.
Horger Antal sensei wa, watashi ga
bunpō wo manabanai to yorokonde iru nara、
akkenai
kaikan.
Watashi wa subete no kokumin ni
kōtō ijō no reberu de
kyōiku wo
ataeyō.
(Magyarul a cikk alján olvasható!)
De ez még mindig nem több egy nyersfordításnál. Megpróbáltuk a szójátékokat visszadni, de csak korlátozott sikerrel. A szótagszámot sem sikerült figyelembe venni, és a rímeket sem, de végül is a japán nem olyan nyelv, amelynek a költészete a rímeket ismeri. Méltóbb fordítók jobb fordítást fognak majd készíteni.
Tóth Péter Lóránt esti előadására is elmentünk, a következő fotókat ott készítettük:
Hadd dicsekedjek el vele, hogy én ezt a József Attila kötetet mindig magamnál hordom, már 35 éve (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971):
Ezzel a könyvvel mentem Magyarországról Kínába, azután Japánba, majd Németországba, utána megint Japánba, azután (ó jaj!) újra Németországba... ...!!
A német nyelvű kötet későbbi szerzemény. Természetesen szintén magyarországi kiadás: Corvina, 1978.
A Magyarországon eltöltött szép két hét után vonatra szálltunk, hogy visszatérjünk Németországba, ahol a körülmények folytán még lakni kényszerülünk. A német nyelvterület nem a barátságos képét mutatta a vonatablakból:
A nyugat az a nyugat, amely tele van a nyugati értékekkel, bizony! Hogy eme értékeket demonstrálja, a németországi vonaton egy fiatal(abb) pár osont be a szűk és büdös vécébe, s bújt ki onnan hat-nyolc perc után izzadtan és sikerélménnyel teli, mielőtt még a Köln állomást elértük volna. (Brávóóó! Sok mindent láttam én a művelt nyugaton, de ilyet még nem – köszönöm, fiatalabb pár!) A vonat jól futott, csak két és fél óra késéssel érkezett Kölnbe, onnan magunknak kellett keresni egy másik vonatot, hogy továbbutazhassunk.
Düsseldorf metróállomása úgy néz ki esténként, mint a pokol tornáca. Egy néger nagyon szemezett a csomagjainkkal, résen kellett lennünk.
De azért még szerencsésen haza tudtunk érni. Még.
Haza. Bár a haza nem ott van.
Születésnapomra
Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani!
© Dr. Hankó